day off

Másfél hete (utolsó jelentkezésemkor - ezt röstellem) már iirtam, hogy a hétfő napjaim szabadok. Múlt hét előtti vasárnap még nagyon váratlanul ért, az információ, miszerint a hétfői napjaim szabadok lesznek. Első körben megijedtem, hogy nem tudok majd mit csinálni ezeken a napokon, mivel a neten semmi nyomát nem találtam a tömegközlekedésnek és eddig az időpontig nem is figyeltem, hogy járnak-e buszok vagy vonatok a környéken, hiszen nem volt értelme, aztán amúgy Dórisan, elkezdtem utána járni a dolgoknak. Végül a kérdezősködés és a net kitartó böngészése meghozta eredményét és rátaláltam a Palm Trans buszjárataira. Már csak azt kellett kideriiteni, honnan is indulnak ezek a buszok. További böngészés a neten és ez is meglett. Ha már ilyen jól állunk a közlekedéssel, fejembe vettem, hogy megigénylem a Social Security kártyám. Hogy ne érjenek váratlanul a dolgok, gondoltam (megint csak Dórisan) egyik délután fogom magam és meglesem merre van az a buszmegálló  (ne az utolsó pillanatban örültködjek rajta), keresztül vágtam tehát a lakóparkon át, majd át a négysávos úton (persze csakis a lámpás kereszteződésnél) a szállodához, végig sétáltam a szálloda előtt, majd bekukucskáltam mögéje is. A szálloda mögött, ahol a buszmegállót sejtettem, egy park volt, ahol ifi srácok fociztak (Amerikai fociztak, mert hát Amerikában vagyunk, ugye?), de megállónak nyoma sem volt. "Itt kell lennie valahol!" - gondoltam és ezzel a lendülettel tovább is mentem. "Nézzünk be az üzletsor mögé is!" - BINGÓ - megtaláltam (na nem a kutyám) a buszmegállót. A felfedező utam végül kb. egy órásra sikeredett, hazafelé baktatva már sötétedett (meg volt a hangulata).

 A házunk mögötti tavacska (részlet :) a mellette futó sétányról. Ebből az irányból igyekeztem megközeliiteni a szállodát.

 a lakóparkunk bejárata

izeliitő az alkonyat hangulatából

Eljött a hétfő. Kényelmesen felkeltem, megreggeliztem (közben csevegtem a szüleimmel a skype-on - Éljen a XXI. század :). A csevegés végeztével összeszedtem a SSC igényléséhez szükséges iratokat és felkerekedtem. Mivel egy kicsit el.... az időt, ezért gondoltam beugrom egy kávéra a Starbucks-ba (kértem egy erőset, kaptam egy gyengét - sebaj), majd irány a buszmegálló. Amiig kávém kortzolgatva várakoztam a buszmegállóban, társaságom is akadt. Igaz kissé félénkek voltak, iigy csak az út túloldaláról figyeltek.

iime a kis cimborák (ornitológus ismerőseimet kérném, fedjék fel kis barátaim kilétét - előre köszönöm :)

Rövid várakozás után jött is a busz. Megnézem a feliratot 40 Eastbound "Remek ez kell nekem!" Felszállok a buszra, mondom a sofőr néninek mit szeretnék - jegyet West Palm Beach-ig. Néni gyorsan eldarálja, egy utazás 1 dollár valamenyi cent, napi jegy 4 USD és annyi buszra szállok, amennyire csak akarok. "Nagyszerű, amúgy is át kell szállnom!" Jegy megvan, mehet a menet. A buszon ücsörögve olvasni valót is találtam, egy kis tájékoztató füzetecske formájában. Ebben minden benne van amit a Palm Trans járatairól tudni kell. Megálltunk a Mall-nál, ez ugyanis egy "Time Point". Vannak sima megállók és van, ahol időhöz igazodnak a buszok, tehát előfordulhat, hogy várakozik a menetrendben megadott időpontig. Most legalább már azt is tudom, hogy hol van a Mall-nál megálló. Itt több busz is megáll, mint abban a picikében, amit én találtam. A busz elindul, majd balra kanyarodik (első gyanús jel) gondoltam mégsem arra megy, amerre én elképzeltem - nem ismerem a környéket, Ők jobban tudják! Majd egy kis idő után, amikor csak cukornád ültetvényeket láttam, autópályát és néhány üzemet, kezdett gyanússá válni a dolog -  de ez mind semmi, a kávé is működésbe lépett - pisilnem kellett, de nagyon! "Elő az olvasmánnyal". Gyorsan átpörgettem a kiadványt, amit frissen zsákmányoltam és világossá vált a helyzet. Slamasztikába kerültem. A 40-es Eastbound járat ugyanis,csak egy meálló erejéig volt Eastbound, a Mall-nál átalakult Westbounddá és elindult az állam belseje felé. Csak a menetrend tüzetesebb átnézését követően derült ki, hogy nem mindegyik 40-es járat megy el WPB-ig, a zömének Wellington jelenti a végállomást (nekem egy ilyen buszra, sikerült felszállni).
"Remek egy óra oda, egy óra vissza. Délután egyre visszaérek a Mall-hoz, ott átszállok a 62-esre, el Palm Beach State megállóig és ott fél kettőkor jön a 2-es busz, azzal el a Belverde Rd-ig, ahol átszállok a 44-esre - fél háromkor??? - Te Jó Ég! Nem érek oda hivatali időben! Na jó mindegy, ha már iigy alakult lesz, ami lesz, a nagyobb baj az, hogy még egy órát nem biirok pisilés nélkül, leszállásra, újabb egy órányi várakozásra nincs idő!" A végállomásnál végül megkérdeztem a nénit, aki a buszt vezette, hogy hol lesz alkalmam pisilni és hogy jutok el WPB-re. Röviden - fogta a fejét! Nem csoda! (Helyzethez annyit, hogy a végállomás egy üzem épület közelében volt, de illemhelységnek a megálló környékén nyoma sem volt és bokrok sem igen voltak :).
A néni végül a következő megállónál megmutatta hol a WC (egy korháznál állt meg a busz) és mivel volt még vagy öt perc az indulásig, időm is volt elintézni a dolgom. Megkönnyebbülve szálltam vissza a buszra. "Egy gond letudva." :) Tettem láttán még egy utasnak kedve szottyant meglátogatni a korház WC-jét, persze Ő nem szalad úgy, mint én. Végül nem értünk vissza a Mall-hoz egyre. Szerencsére, mert iigy találtam rá véletlenségből a tökéletes megoldásra. A 43-as Eastbound járatra. Átpörgettem a füzetet - "Na majd az Okeechobee-nál átszállok a 44-esre." Tanulva a történtekből megkérdeztem a buszsofőrt, hol kell majd átszállnom. Megkérdezte hova megyek, mondtam a Congress Ave.-re a social security hivatalba, mire közölte, hogy ha a buszon maradok, akkor jobban járok, mert rövidebb idő alatt visz el oda. Meg is mutatta, hogy a megállóból merre kell elindulnom. Időben odaértem, és végül másfél, két orányi várakozás után le is tudtam adni az igénylő lapot. Mit ne mondjak, a szerencse már megint jókor jött. :)
Azért nem volt minden tökéletes. Az immigration office rosszul rögziitette a nevem a rendszerbe, ezért addig nem kapok kártyát, amiig ott nem teszik tisztába a dolgot - tehát első utam Miami-ba, ennek az ügynek az elintézésével kezdődik majd. Plusz adalék, hogy nem küldik ki a SSC-ot más államba, tehát egy FL-ai ciimet kell megadjak ahhoz, hogy meglegyen a kártyám (ez is megoldódik majd valahogy).
A hivatalos ügyeket letudva visszamentem a megállóba, felszálltam az első buszra, ami az Intermodal Centrumba vitt, onnan elsétáltam a mólókig, kerestem egy csinos parkot és végre megettem az ebédem (ekkor kb. fél öt lehetett). A kilátás viszont jó volt. IIme:

 itt parkoltam le a jacht-ot :)

Ebédem elfogyasztása után még egy kicsit sétáltam a parkban és kisétáltam a mólóra.

 egy újabb kis cimbora (ne segiitsetek - Ez egy sirály?)

Hazafelé menet még beugrottam a vasútállomásra, összeszedtem egy köteg vasúti menetrendet, prospektust, különböző szafarikról, állatkertekről, élményparkokról - talán lesz ahova el is megyek. Megannyi tervvel fejemben, elindultam "haza"felé. Este hétre, hullafáradtan értem haza.