Keresés ebben a blogban

2012. július 29., vasárnap

Elvesztettem a fonalam! Nem látta valaki?

Ma amikor beléptem a gépbe megláttam egy sárga alapon fehér B-t. Hohó! A Blogger! Gondoltam megnézem mi volt az utolsó bejegyzésem, az eredmény egy jó viccel egyenértékű: Tegnap 1 éve, hogy utoljára írtam. :D Nem lehet azt mondani, hogy akurátusan irogatnék. :D
Azóta történt ez-az.
Flycsival begyűjtöttünk néhány (flycsi esetében - új, én esetemben újabb) bibit, amikor egy kanyart nem sikerült tökéletesen kivitelezni - szerencsére egyikünk sem sérült meg komolyabban.
Lassan letelt az egy év a farmon, szerettem volna maradni, így Augusztusban el-kezdtem az újabb vízummal foglalkozni - tömören a sztori - kifutottam az időből és még mindig reményekkel telve, megindultam haza. 
Otthon 3 hónapig élveztem családom társaságát, majd visszatértem az U.S.A.-ba tettem még egy kísérletet, hátha összejön az a vízum
Nem jött össze.
Végül engedtem barátaim csábításának és most Kanadában vagyok Albertában :).
Canmore, Banff. Eddig ez a legjobb hely, ahol életemben jártam.
Mi olyan jó ezen a helyen?
Július elsején érkeztem. New Jersey-ben akkor már hetek óta elviselhetetlen hőség tombolt. Körülbelül 35 fok, de alig éreztem 42-nek :P. A hőség addig elviselhető, amíg vízparton van az ember fia-lánya, de ha már dolgozni kell ebben a melegben, akkor elhagy minden humorérzékem.
Július 1-je sem volt más. A hőmérséklet megközelítette, ha el nem érte, a negyven fokot. A nap pakolással, méregetéssel, flycsi eladásával és búcsúzással gyorsan eltelt. Délután jött értem a taxi és bevitt Princetonba, ott felvett a shuttle és kitett a reptéren. 
Innentől kezdve végetértek a hőség által okozott megpróbáltatások. A reptéren már volt légkondicionálás és onnantól kezdve már nem kellett rekkenő hőségtől tartani.
Calgaryba érve kissé borús volt az ég, de csodás látványt nyújtott. Helyenként a felhők közül, a fény halvány kéken szűrődött ki. Gyönyörű volt. 
Gyorsan átjutottam a bevándorlási tiszten, a csomagom az elsők közt jött ki (direkt mályva színű böröndött vettem, olyan nem sok embernek van - meg is volt az eredménye), a vám tisztek rám sem néztek.
Barátnőm (Letti) már a reptéren várt (egyik barátjukkal) Korival. Beültünk a kocsiba és egy laza kis özönvíz szerű eső fogadott bennünket a parkolót elhagyva.
Mindenben a legviccesebb az volt, hogy érkezésem Kanada napra esett. Banff-ben éppen csak lecsúsztunk a tüzijátékról, viszont Letti barátnőm férjének (Zozó) koncertjét még épp elcsíptük.
Már az érkezésem nagyon jól sikerült. Megteltem pozitív érzésekkel. Már rám fért.
.... és ez még csak az érkezésem napja.