Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 7., kedd

Egymás mellett



Megérkezésemkor a tájból nem sokat láttam, hiszen mire a hegyekhez értünk (este fél tizenegy magasságában) már erősen sötétedett. Másnap viszont annál nagyobb élményt nyújtott a "röpke" környezet ismertetés. 
"Felszaladtunk" a környék néhány kilátó pontjára (egy ilyen hegyes vidéken, akad belőle bőven), átugrottunk Banff-be és itt most meg is állhatunk egy kicsit.
Banff azon ritka városkák közé tartozik, amelyek egy Nemzeti Park (közelebbről a Banff National Park) területén helyezkedik el. A parkot minden évben turisták ezrei látogatják.  Vannak akiket a természet vonz és vannak akiket a különböző sportolási lehetőségek vonzanak (hegymászás, sziklamászás, országúti kerékpározás, montain bike, rafting, síelés stb.).
A Park Canada-nak nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy az ide látogató turistákat és a helyi lakosokat “megnevelje”. Megragadnak minden fórumot, ahol tájékoztatják az embereket miként tartsák tiszteletben az itt élő vadállatok és növények életét és életterét. Az itt élő lakás/ház tulajdonosokra különleges szabályok vonatkoznak, ugyanis Banff-ben csak a házadnak lehetsz ura, a kertedet már csak bizonyos megkötésekkel művelheted. A föld tulajdonosa, amikre a házak épülnek, nem más mint az angol királyi család, így azt is ők szabják meg, hogy mi kerül a földbe (környezet idegen és vad-csalogató növényeknek itt helye nem-igen akad).
A hegyi települések infrastruktúrája is az élővilág védelmét figyelembe véve épült ki. A legalapvetőbbek ezek közül a közutak mentén felállított vadkerítések, az utak felett és alatt elhelyezett vadátjárók, texas gate-ek stb.
Mindezek felett a hegyi városok fel vannak szerelve medve biztos szemetes konténerekkel. Ez, bármilyen furán hangzik, nagyon fontos. A vadon élő állatok és az emberek közötti konfliktus legfőbb forrása a szemét volt. Az erdő lakói ugyanis úgy gondolták minek diétázni, amikor a városban mindig svédasztal várja Őket. A csemegék fogyasztásához pedig nem kell mást tenni, mint kiborogatni pár kukát. Ennél fogva a vad-pajtások látogatása a városban igen gyakorivá vált, s ezzel az emberekkel való találkozás és a ragadozó állatok támadásának valószínűsége is megnőtt. Az előbbiek okán aztán kitalálták, letesztelték és telepítették ezeket a szemetes konténereket. Minden utcában helyeztek el belőle párat, az utcák lakóinak pedig ki kell sétálni (egy kis mozgás sosem árt) a konténerhez, hogy szemetüktől megváljanak. Ha valakit azon kapnának, hogy háza előtt gyűjtögeti a szemetet, azt nagyon komoly büntetésben részesítenék.
http://www.youtube.com/watch?v=Ze1gztZLsng

Az eszközök tárháza itt még mindig nem merült ki, az életterek tisztázására, egy másik új iparág is épült (kutyások figyelem). Van egy pár jól képzett karéliai medve kutya, akiket arra használnak, hogy a macikat távol tartsák (elkergessék) az emberek életterétől. Az idei évben a kutyusoknak már nem volt kapacitásuk a környékünkön dolgozni, ezért most egy kicsit gyakrabban lehet medvékkel találkozni.
Végül és nem utolsó sorban a média. Rádió, a tévé és a helyi újságok azt harsogják, hogy ne ettesék a turisták a vadállatokat (ennek ellenére sajnos előfordul). Van egy jelmondat erre felé: Az etetett medve halott medve. Logikus, ha jobban végig gondoljuk, nagyon is igaz.
A LOCAL-okkal (azaz a helyi lakosokkal kevesebb a gond – talán, hisz az itt élők tájékozatása folyamatos és szinte elkerülhetetlen, nem beszélve arról, hogy az itt élők többségét pont a természetnek ez a közelsége vonzotta ide. Egy-egy fekete medve, vagy grizzly (főként autóbalesetben bekövetkezett) halála jelentős publicitást kap. Ha valahol medvét, farkasokat, coyote-t vagy pumát láttak arról is tájékoztatást kapnak az itt élők, hisz ilyenkor ezeket a helyeket nem tanácsos látogatni, sőt az esetek többségében le is zárják az adott területet. Meghatározott rendszerességgel tartanak képzéseket a medve spray használatáról, illetve arról, hogy miként viselkedjünk, ha már összefutottunk az állatokkal. 
A tudás hatalom, mondják (szerintem nem egy esetben az élet maga).



2012. július 29., vasárnap

Elvesztettem a fonalam! Nem látta valaki?

Ma amikor beléptem a gépbe megláttam egy sárga alapon fehér B-t. Hohó! A Blogger! Gondoltam megnézem mi volt az utolsó bejegyzésem, az eredmény egy jó viccel egyenértékű: Tegnap 1 éve, hogy utoljára írtam. :D Nem lehet azt mondani, hogy akurátusan irogatnék. :D
Azóta történt ez-az.
Flycsival begyűjtöttünk néhány (flycsi esetében - új, én esetemben újabb) bibit, amikor egy kanyart nem sikerült tökéletesen kivitelezni - szerencsére egyikünk sem sérült meg komolyabban.
Lassan letelt az egy év a farmon, szerettem volna maradni, így Augusztusban el-kezdtem az újabb vízummal foglalkozni - tömören a sztori - kifutottam az időből és még mindig reményekkel telve, megindultam haza. 
Otthon 3 hónapig élveztem családom társaságát, majd visszatértem az U.S.A.-ba tettem még egy kísérletet, hátha összejön az a vízum
Nem jött össze.
Végül engedtem barátaim csábításának és most Kanadában vagyok Albertában :).
Canmore, Banff. Eddig ez a legjobb hely, ahol életemben jártam.
Mi olyan jó ezen a helyen?
Július elsején érkeztem. New Jersey-ben akkor már hetek óta elviselhetetlen hőség tombolt. Körülbelül 35 fok, de alig éreztem 42-nek :P. A hőség addig elviselhető, amíg vízparton van az ember fia-lánya, de ha már dolgozni kell ebben a melegben, akkor elhagy minden humorérzékem.
Július 1-je sem volt más. A hőmérséklet megközelítette, ha el nem érte, a negyven fokot. A nap pakolással, méregetéssel, flycsi eladásával és búcsúzással gyorsan eltelt. Délután jött értem a taxi és bevitt Princetonba, ott felvett a shuttle és kitett a reptéren. 
Innentől kezdve végetértek a hőség által okozott megpróbáltatások. A reptéren már volt légkondicionálás és onnantól kezdve már nem kellett rekkenő hőségtől tartani.
Calgaryba érve kissé borús volt az ég, de csodás látványt nyújtott. Helyenként a felhők közül, a fény halvány kéken szűrődött ki. Gyönyörű volt. 
Gyorsan átjutottam a bevándorlási tiszten, a csomagom az elsők közt jött ki (direkt mályva színű böröndött vettem, olyan nem sok embernek van - meg is volt az eredménye), a vám tisztek rám sem néztek.
Barátnőm (Letti) már a reptéren várt (egyik barátjukkal) Korival. Beültünk a kocsiba és egy laza kis özönvíz szerű eső fogadott bennünket a parkolót elhagyva.
Mindenben a legviccesebb az volt, hogy érkezésem Kanada napra esett. Banff-ben éppen csak lecsúsztunk a tüzijátékról, viszont Letti barátnőm férjének (Zozó) koncertjét még épp elcsíptük.
Már az érkezésem nagyon jól sikerült. Megteltem pozitív érzésekkel. Már rám fért.
.... és ez még csak az érkezésem napja.