Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 7., kedd

Egymás mellett



Megérkezésemkor a tájból nem sokat láttam, hiszen mire a hegyekhez értünk (este fél tizenegy magasságában) már erősen sötétedett. Másnap viszont annál nagyobb élményt nyújtott a "röpke" környezet ismertetés. 
"Felszaladtunk" a környék néhány kilátó pontjára (egy ilyen hegyes vidéken, akad belőle bőven), átugrottunk Banff-be és itt most meg is állhatunk egy kicsit.
Banff azon ritka városkák közé tartozik, amelyek egy Nemzeti Park (közelebbről a Banff National Park) területén helyezkedik el. A parkot minden évben turisták ezrei látogatják.  Vannak akiket a természet vonz és vannak akiket a különböző sportolási lehetőségek vonzanak (hegymászás, sziklamászás, országúti kerékpározás, montain bike, rafting, síelés stb.).
A Park Canada-nak nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy az ide látogató turistákat és a helyi lakosokat “megnevelje”. Megragadnak minden fórumot, ahol tájékoztatják az embereket miként tartsák tiszteletben az itt élő vadállatok és növények életét és életterét. Az itt élő lakás/ház tulajdonosokra különleges szabályok vonatkoznak, ugyanis Banff-ben csak a házadnak lehetsz ura, a kertedet már csak bizonyos megkötésekkel művelheted. A föld tulajdonosa, amikre a házak épülnek, nem más mint az angol királyi család, így azt is ők szabják meg, hogy mi kerül a földbe (környezet idegen és vad-csalogató növényeknek itt helye nem-igen akad).
A hegyi települések infrastruktúrája is az élővilág védelmét figyelembe véve épült ki. A legalapvetőbbek ezek közül a közutak mentén felállított vadkerítések, az utak felett és alatt elhelyezett vadátjárók, texas gate-ek stb.
Mindezek felett a hegyi városok fel vannak szerelve medve biztos szemetes konténerekkel. Ez, bármilyen furán hangzik, nagyon fontos. A vadon élő állatok és az emberek közötti konfliktus legfőbb forrása a szemét volt. Az erdő lakói ugyanis úgy gondolták minek diétázni, amikor a városban mindig svédasztal várja Őket. A csemegék fogyasztásához pedig nem kell mást tenni, mint kiborogatni pár kukát. Ennél fogva a vad-pajtások látogatása a városban igen gyakorivá vált, s ezzel az emberekkel való találkozás és a ragadozó állatok támadásának valószínűsége is megnőtt. Az előbbiek okán aztán kitalálták, letesztelték és telepítették ezeket a szemetes konténereket. Minden utcában helyeztek el belőle párat, az utcák lakóinak pedig ki kell sétálni (egy kis mozgás sosem árt) a konténerhez, hogy szemetüktől megváljanak. Ha valakit azon kapnának, hogy háza előtt gyűjtögeti a szemetet, azt nagyon komoly büntetésben részesítenék.
http://www.youtube.com/watch?v=Ze1gztZLsng

Az eszközök tárháza itt még mindig nem merült ki, az életterek tisztázására, egy másik új iparág is épült (kutyások figyelem). Van egy pár jól képzett karéliai medve kutya, akiket arra használnak, hogy a macikat távol tartsák (elkergessék) az emberek életterétől. Az idei évben a kutyusoknak már nem volt kapacitásuk a környékünkön dolgozni, ezért most egy kicsit gyakrabban lehet medvékkel találkozni.
Végül és nem utolsó sorban a média. Rádió, a tévé és a helyi újságok azt harsogják, hogy ne ettesék a turisták a vadállatokat (ennek ellenére sajnos előfordul). Van egy jelmondat erre felé: Az etetett medve halott medve. Logikus, ha jobban végig gondoljuk, nagyon is igaz.
A LOCAL-okkal (azaz a helyi lakosokkal kevesebb a gond – talán, hisz az itt élők tájékozatása folyamatos és szinte elkerülhetetlen, nem beszélve arról, hogy az itt élők többségét pont a természetnek ez a közelsége vonzotta ide. Egy-egy fekete medve, vagy grizzly (főként autóbalesetben bekövetkezett) halála jelentős publicitást kap. Ha valahol medvét, farkasokat, coyote-t vagy pumát láttak arról is tájékoztatást kapnak az itt élők, hisz ilyenkor ezeket a helyeket nem tanácsos látogatni, sőt az esetek többségében le is zárják az adott területet. Meghatározott rendszerességgel tartanak képzéseket a medve spray használatáról, illetve arról, hogy miként viselkedjünk, ha már összefutottunk az állatokkal. 
A tudás hatalom, mondják (szerintem nem egy esetben az élet maga).



2012. július 29., vasárnap

Elvesztettem a fonalam! Nem látta valaki?

Ma amikor beléptem a gépbe megláttam egy sárga alapon fehér B-t. Hohó! A Blogger! Gondoltam megnézem mi volt az utolsó bejegyzésem, az eredmény egy jó viccel egyenértékű: Tegnap 1 éve, hogy utoljára írtam. :D Nem lehet azt mondani, hogy akurátusan irogatnék. :D
Azóta történt ez-az.
Flycsival begyűjtöttünk néhány (flycsi esetében - új, én esetemben újabb) bibit, amikor egy kanyart nem sikerült tökéletesen kivitelezni - szerencsére egyikünk sem sérült meg komolyabban.
Lassan letelt az egy év a farmon, szerettem volna maradni, így Augusztusban el-kezdtem az újabb vízummal foglalkozni - tömören a sztori - kifutottam az időből és még mindig reményekkel telve, megindultam haza. 
Otthon 3 hónapig élveztem családom társaságát, majd visszatértem az U.S.A.-ba tettem még egy kísérletet, hátha összejön az a vízum
Nem jött össze.
Végül engedtem barátaim csábításának és most Kanadában vagyok Albertában :).
Canmore, Banff. Eddig ez a legjobb hely, ahol életemben jártam.
Mi olyan jó ezen a helyen?
Július elsején érkeztem. New Jersey-ben akkor már hetek óta elviselhetetlen hőség tombolt. Körülbelül 35 fok, de alig éreztem 42-nek :P. A hőség addig elviselhető, amíg vízparton van az ember fia-lánya, de ha már dolgozni kell ebben a melegben, akkor elhagy minden humorérzékem.
Július 1-je sem volt más. A hőmérséklet megközelítette, ha el nem érte, a negyven fokot. A nap pakolással, méregetéssel, flycsi eladásával és búcsúzással gyorsan eltelt. Délután jött értem a taxi és bevitt Princetonba, ott felvett a shuttle és kitett a reptéren. 
Innentől kezdve végetértek a hőség által okozott megpróbáltatások. A reptéren már volt légkondicionálás és onnantól kezdve már nem kellett rekkenő hőségtől tartani.
Calgaryba érve kissé borús volt az ég, de csodás látványt nyújtott. Helyenként a felhők közül, a fény halvány kéken szűrődött ki. Gyönyörű volt. 
Gyorsan átjutottam a bevándorlási tiszten, a csomagom az elsők közt jött ki (direkt mályva színű böröndött vettem, olyan nem sok embernek van - meg is volt az eredménye), a vám tisztek rám sem néztek.
Barátnőm (Letti) már a reptéren várt (egyik barátjukkal) Korival. Beültünk a kocsiba és egy laza kis özönvíz szerű eső fogadott bennünket a parkolót elhagyva.
Mindenben a legviccesebb az volt, hogy érkezésem Kanada napra esett. Banff-ben éppen csak lecsúsztunk a tüzijátékról, viszont Letti barátnőm férjének (Zozó) koncertjét még épp elcsíptük.
Már az érkezésem nagyon jól sikerült. Megteltem pozitív érzésekkel. Már rám fért.
.... és ez még csak az érkezésem napja.



2011. július 28., csütörtök

Gyógy-hiir

Jelentem, ma reggelre úgy összeszedte magát fly-csi, hogy be tudott vinni az iskolába. :)

2011. július 27., szerda

Szárnyaló szerelem

  Ma örömteli eseménnyel indult a nap. Beszéltem szüleimmel, ez mindig öröm, majd kimentem a ház elé és egyetlen szemtanúja lehettem Fire Fly és 1UKD8 találkozásának. Bár egyetlen szemtanú voltam, azért lelkes paparadzihoz (vagy inkább mamaradzihoz?) illően lencsevégre kaptam a jeles eseményt.

  A fiatalok nagyon boldogok voltak, de az örömteli eseményre még is egy kis árnyék vetült. Fire Fly-csi kimerült. Megviselte 1UKD8-ra való hosszas várakozás.
  Este, munka után meg is látogattam Tomi unokatesóm, hogy szegény kis beteg moped fáradt akkumulátorjára gyógyiirt, helyesbiitek, akkutöltőt hozzak.
  Remélem, holnapra rendbe jön a DRÁGASÁGOM, és elvisz az iskolába :).

2011. július 26., kedd

Fly like an eagle

  Legutolsó bejegyzésem (több, mint egy hónapja) arról szólt, hogy megvettem életem első motor üzemű járművét. Nagyon boldog voltam, repkedtem örömömben, úgy gondoltam ennyi elég is a szabadsághoz,  a regisztráció már bakfity.
  Csalódnom kellett. Az első probléma az volt, hogy el kellett jutnom egy DMV-be. Már megint a fránya közlekedés. Nehezen, pár hét elteltével eljutottam, taxival, drága pénzért, egy DMV-be, ahonnan üres kézzel és lefelé konyuló szájjal távoztam. A mocim regisztrációjához és tulajdon lapjának átiratásához szükség van biztosiitásra és New Jersey jogsira is. Nesze nekem, kellett lesajnálnom az amerikai bürokráciát.
  Nem volt más hátra, el kezdtem olvasni a kreszkönyvet lelkesen. Igazából nem is annyira kresz könyvre, mint inkább egy bő lére eresztett prospektusra emlékeztetett. Végig nyálaztam (persze csak virtuálisan, mivel az interneten elérhető) az irományt, majd neki láttam néhány próba tesztet iirni. Mindegyiken megbuktam. Volt sok hasonló kérdés, mint hány százalékos alkohol szintől kapunk büntit és milyen büntit kapunk. Otthon a zéró tolerancia egyszerűvé teszi a választ. Másik kedvenc, hány héttel korábban kell a név és lakciim változást bejelenteni illetve próba jogosiitvánnyal milyen napszakban (óra percre megadva) lehet vezetni és még sorolhatnám a közlekedéssel nem túl szoros kapcsolatban lévő kérdéseket. 
  Ma reggel azzal az érzéssel keltem, hogy teljesen feleslegesen rágtam át magam 224 oldalnyi angol szövegen, a vizsgát elbukom. Kizárt dolog, hogy 80% felett iirjam meg a tesztet. (Déja vue - mintha minden vizsga előtt iigy éreztem volna). Szerencsére tévedtem. A teszt sikerült, sőt úgy gondolták, hogy elég rég óta van jogsim ahhoz, hogy ne kelljen road tesztet csinálnom. Bizony, bizony ma 15 éve vettem át a jogosiitványomat otthon és ezzel csak most szembesültem.  A sikeres vizsga után megkaptam a jogosiitványom és mindjárt át is ugrottam a másik sorba, hogy a mocit regisztráltassam. 
 A mai nap eredményessége meghaladja a 100%-ot, felülmúltam az önmagammal szemben támasztott elvárásaimat. Most, hogy már a papiirok is rendben vannak, tényleg elhárultak az akadályok. Juppi!

Imhol vagyon a bizonyiiték! Virágokat az öltözömbe kérem :)

2011. június 14., kedd

Szabadság tűzpiros madara

Holnap lesz fél éve, hogy itt vagyok. Eddigi kint tartozkodásom folyamán a legtöbb gondot a közlekedést okozta. Egy-két helyet leszámiitva, a tömegközlekedésnek itt nincs nagy divatja. Még Floridában is röpke 20 perc sétával jutottam csak a buszállomás közelébe, itt Princetonban a vasútállomás, vagy egy buszmegálló megközeliitése több órányi gyaloglást jelentene az út szélén. Valakit mindig meg kell kérjek, hogy vigyen el boltba, vagy Princetonba, netán méregdrága taxit is hiivhatok. Jelentem, ennek hamarosan vége. Szabadságom egy piros kis robogó formájában testesül meg. Megvettem életem első saját járművét egy 2008-as gyártású Piaggio Vespa Fly 50-es mopedet :) Csak a papiir munkán kell gyorsan túlesni és már ki is szabadultam a kis kalitkámból. Gazdaságos és pont annyit tud, amire nekem szükségem van. PS.:  Viszonylag könnyen eladható (ami nem utolsó szempont).

2011. június 9., csütörtök

hőguta

A legutolsó bejegyzésem arról szólt, hogy milyen volt a tavaszt "visszafelé" látni, azóta annyi idő telt el, hogy a tavaszt "odafelé" is átéltem :). Mivel a munkán kivül nem sok izgalomban volt részem nem irtam. Helyesbiitek, történt néhány jó és kevésbé jó dolog, de irogatni nem sok kedvem volt.
A legrosszabb dolog, ami történt velem, hogy nem nyertem a zöldkártya lottón. A jó dolgok ezzel szemben: 1 kiderült, hogy újra sorsolják a zöldkártya lottót, mert meghibásodott a rendszer és nem került be minden név a kalappa (iigy most kaptam egy új esélyt, ami már önmagában nagy öröm - ritkán történik ilyesmi), 2. jó dolog csináltam egy szintfelmérő tesztet a YWCA-nél és mindjárt egy TOEFL előkésziitő csoportban kezdhetem az angol nyelv tanulását, 3. jó dolog, hogy Dáviddal szumma 2 rendkiivüli, jó napot töltöttünk el (kirándultunk Newhope-ban és Philadelphia-ban), 4. de nem utolsó jó dolog, hogy rászántam magam egy moped megvételére, ami sokkal mobilabbá és szabadabbá tehet.
Tömören iigy tudnám az elmult kb. 2 - 2 és fél hónapot összefoglalni.
Jelenleg épp az ebéd időm töltöm a (most már azt mondom, "Hál' Istennek") légkondival felszerelt szobámban és hűsölök, vagy helyesebben szólva hűlök. Otthon azt szoktuk némi túlzással mondani, hogy 100 fok van, ez itt nem túlzás. Ma várhatóan 97 fok lesz Farenheit-ben persze, de az iigy is egy szép kövér 36-os Celsiusban.
Kérek mindenkit szoriitson, hogy az agyvizem ne forrjon fel és átvészeljem ezt a hőséget.