Keresés ebben a blogban

2011. január 4., kedd

Új nap Új év



Sikerült magam megint átaludni az új évbe, de nem bánom jól van ez iigy. Nem hiányzott a tüzijáték és a petárdázás (szegény kutyáim vajon, hogy biirták?). Mi szerencsére hivatalosan North Carolina-ban voltunk, ott még törvény ellenes petárdázni, egy-két mérfölddel odébb South Carolinában már legális, ez már az államhatáron egyből szemenszúrja az ember fiát-lányát, egymást érik a tüzijáték árusiitó helyek.
Tegnap kb. háromkor érkeztünk meg Sally farmjára, ami tulajdonképpen nyugdiijazott diijugró lovaknak vagyon fenntartva. Itt már kellemesen enyhe volt az idő. Lovakat levezettük a szálliitóról a boxaikba, aztán sétáltunk velük, aztán megetettük őket, kitrágyáztuk a szálliitót, segiitettünk Sallynek. Nagyon kedves nő. Eredetileg angol, de itt érzi jól magát az USA-ban, azt mondja itt szabadabb.
Miután végeztünk a melóval, elinultunk vacsorázni. Meg kell hagyni, ha valaki az igazi amerikai vidéket akarja látni, térjen be North/South Carolina határán egy étterembe (95-ös út mentén). A vacsora alatt mindannyian szótlanul ültünk, burkoltunk és néztük az étterembe betérő embereket. Na jó néha azért megszólaltunk. Vacsi után irány az ágy. Nem kellett álomba ringatni. Másnap hajnali 3-kor kelés, fürdés, lovak etetése. Pakolás az autóba. Reggelizés. Lovak felvezetése a szálliitóra. Majd reggel ötkor újra indulás.
Wellingtonba már egy kicsit később érkeztünk meg, South-Carolinába, kb. 4-5 óra magasságában. Sztori majdnem teljesen ugyanaz volt, mint előző nap, csak most már le is pakoltuk a cuccokat. Nagyon szép hely a lovasok paradicsoma. Minden a lovas életre épült, az utak mentén külön utak a lovasok számára. Egymást érik a lovardák, hol itt, hol ott rendeznek versenyeket, a farmok közt lóháton közlekednek a lovasok... Na mindegy nem is folytatom, ezt leiirni nem lehet. Remélem hamarosan képekkel tudom illusztrálni a helysziint. A szám tátva maradt a látványtól, még mindig nem teltem be vele.
Annyi minden történt, amióta megérkeztünk, hogy szinte egy hónapnak tűnik ez a fél hét. Már az első este, beültünk a Jojo nevű bárba. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a lovasok törzshelye. Sarah a fél brigádot ismerte. Most már kezdem én is megismerni Őket. Mindenki nagyon kedves.
Másnap folytattuk a melót. Lovak ellátása, jártatása, pakolás, stand kialakiitása stb. Este megfürödtünk majd irány a Jojo, utána pedig a night club. (Gondolom nem kell mondanom, hogy ez is lovas hely, tele diijugratókkal, polo lovasokkal és lóápolókkal - mint pl. én).
Nem tudom mikor értünk haza, de másnap minden erőmre szükségem volt, hogy dolgozni tudjak.
Kedd este, bár úgy volt pihenünk, de meghiivtak minket egy grill partyba. Jó volt, szerencsére csendes is. Este 11 körül értünk haza, iigy mára viszonylag kialudtam magam. Ma este elmegyünk megint vacsorázni, majd a változatosság kedvéért a Jojoba, Danie (a sofőrünk) ugyanis holnap haza megy, fog hiányozni, de a szobámnak örülni fogok (eddig Ő birtokolta a szobát, ahol én fogok lakni, én pedig Sarahval osztoztam).

2 megjegyzés:

  1. Látod, neked is jobb, ha kiírod magadból az élményeket :) Meg nekünk is :)))

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon jó olvasni! Teljesen más életforma lehet, elhiszem, hogy nagyon élvezed!!!
    Millió puszi!!!!!!!!!!
    :-*

    VálaszTörlés