Keresés ebben a blogban

2010. december 29., szerda

életjel

Már nagyon rég nem iirtam, ezért úgy gondoltam itt az ideje, hogy valami kis hiirfoszlányt kiszivárogtassak magamról.
Az utolsó jelentkezésem óta rendületlenül dolgozom. Karácsonykor volt ugyan egy kis pauza, de nézzétek el nekem, hogy akkor az ünnepi hangulatnak igyekeztem magam átadni (inkább). 24-én este Tamásék barátaihoz voltunk karácsonyi vacsorára hivatalosak. A vacsora jól sikerült, a társaság jó volt, a karácsonyi sushi vacsora pedig fenomenális. A vacsora elfogyasztása számomra külön kihiivást jelentett, hiszen a pálkát még az is jobban kezeli nálam, aki életében először látott ilyesmit, szerencsétlenkedésemen nem javiitottak az ujjbegyeimen lévő kis sebecskék sem (Aki végzett már két kezi munkát, annak nem újdonság, hogy az ember keze ilyenkor olyan lesz, mint a smirgli és el kezd kirepedezni - nagyon bosszantó kis izék ezek, rossz helyen vannak és nagyon ügyetlenné válik tőle az ember. Türelmetlenül várom, amikor újra megszokja a kezem és eltűnnek a bibik a kezemről).
Másnap reggel kissé kómásan csoszogtam a mosdó irányába, mikor is meglepve tapasztaltam, hogy a csizmáim egyike eltűnt, a magyarázatot hamar megtaláltam. Amerikai szokás szerint Santa 25-én reggelre meghozta az ajándékait és brazil szokás szerint meglovasiitotta a topogókat, ezzel jelezve, hogy ki melyik ajándéknak eshet neki. Nekem is hozott Santa ajándékot, ezért vándorolt odébb a csizmácskám.
25-e délelőtt az ajándékozással telt el, jó volt nagyon a gyerekek azt sem tudták melyik játékkal kezdjenek el előbb játszani, nagyon élvezték a dolgot. Dél tájban megreggeliztünk délután pedig megebédeltünk - egy kicsit megcsúsztak a dolgok, de iigy volt tökéletes :).
Este visszajöttem a farmra, lefeküdtem és másnap folytattam a melót. Elvileg Floridáig már nem lett volna szabadnapom, ami a nyugdiij pénztári mizéria miatt (ami azóta is, mint egy démon csücsült a nyakamban) nagyon bosszantott, viszont az élet úgy hozta, hogy sofőrünknek nem felelt meg a 27-i időpont és az egész út tolódott először csütörtökre, majd péntekre, majd megint csütörtök, majd megint péntek ect.
Gondoltam kihasználom a helyzetet és kértem egy szabadnapot mára, bementem New Yorkba. Megállapiitást nyert, hogy most sem szeretem jobban azt a várost, mint eddig. A NY Penn állomásra érkeztem, ami a 34 utcánál a 7-es és 8-as sugárutak közt fekszik (valahol), a konzulátus pedig az 52. utcában a 2-3 sugárutak között található. A séta mellett döntöttem, ez a legolcsobb közlekedési eszköz és iigy látok is valamit a városból.  Leesett a hó, amit nem igen tudtak eltakariitani, iigy minden csupa latyak volt,. a tömeg a kis csapásoknál még jobban feltorlódott. :P. Talán egy SZÉP tavaszi, nyári vagy őszi napon talán elsétálgatnék a városban, de amúgy rém kellemetlen. A new yorki sofőrök közel 15 év alatt semmit nem változtak, még mindig inkább a dudát nyomkodják gondolkodás helyett (tűzoltó, mentő vagy rendőr autót sem szivesen vezetnék és a forgalom irányiitó rendőrök munkáját sem igazán irigylem).
Átsétáltam fél Manhattan-en, amikor a konzulátus ajtaján a (többek között) 29-én zárva tartunk felirat fogadott. A fenébe is, ha már megtettem ezt az utat már csak becsöngetek. Megkérdezték mijáratban vagyok arra náluk. Röviden leiirtam. Megszántak, elfogadták a nyilatkozatot, ami nem volt ilyen egyszerű, mert én meggondolatlan, TAJ kártyám Magyarországon hagytam, gondolva, hogy itt legfeljebb csak elvesziiteni tudom. Sebaj éljen a csúcstechnika jó a scan-elt verzió is, de persze mikor rohadjon le az internet otthon, ha nem most. Végül azért Apu megoldotta. Ezúton is örök hála és köszönet Apának és Anyának, hogy ilyen ügyesen megoldották. Nyilatkoztam és elindultam vissza.
Mit nekem New York irány a 34th street és 7th ave sarka, na eddig rendbe is volt, de ott tettem vagy 2 és fél kört a 34-35 utca és 7-8 sugárút között mire az állomáshoz a lejáratot megtaláltam, utána már csak arra kellett rájönöm, hogy hol veszek jegyet és honnan indul a vonat. Nem egyszerű kb. annyi ember volt ott, ami a  Dallas Cowboys stadionját simán megtöltené (segiitek kb. 110000 kopf).
Végül du. 3 tájban megérkeztem Princetonba, végre.
Éhes voltam, hiszen reggel ettem utoljára. Sarah jött értem kb. fél négykor. A farmon első dolgom volt enni.
Holnap reggel héttől 5-ig dolgozom, meló után első dolgom lesz levenni a melós göncöt és kimosni, hogy viszonylag tiszta hacukában vágjak neki a nagy kalandnak.
Szilveszterig már biztos nem jelentkezem, ezért kiivánok mindenkinek jó szórakozást és nagyon boldog új évet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése