Keresés ebben a blogban

Powered By Blogger

2010. december 11., szombat

"Ne légy szomorú Nagypapa, majd én segítek!"

Ahhoz, hogy az USA-ba utazhassak, a családom nagy mértékben hozzájárult. Nélkülük nem is ment volna. Amikor azt mondom, hogy nagymértékben, akkor ez alatt jelentős anyagi támogatást is értek.
Ahogy azt ilyenkor Murphy törvényei előírják, a nagy összegű kiadást, további nagy összegű kiadások követik. Hiszen mikor romoljon el, az ami elromolhat, ha nem akkor, amikor nem igen van rá fedezet.
Ma történetesen Édesapámnál ment el az áram. Lett is mindjárt nagy sürgés, forgás és riadalom, hiszen a mélyhűtő, ami nála lakik, tele van étellel, amelyért Édesanyám egész nyáron a kertet művelte.
Erre a nagy mozgolódásra és az ideges arcokra figyelt fel Eszter unokahúgom is. Amíg a szüleim a hűtőt rámolták, mi békésen folytattuk korábban megkezdett tevékenységünket, a takarítást. Dolgunk végeztével letelepedtünk a kanapéra, ekkor lépet be Édesapám egy nagy sóhajjal és kezdték el Édesanyával megbeszélni a történteket, mire Eszter felnézett és azt mondta: "Ne légy szomorú Nagypapa, majd én segítek!"
Nehéz lesz ezt kis ANGYALKÁT itt  hagyni.

1 megjegyzés:

  1. Csoda értelmes a kishölgy, figyelem minden róla készült videot is, el vagyok bűvölve Tőle.
    Dodó Neked meg a legjobbakat, irkálj bátran.Pusz Eró

    VálaszTörlés